Édesapánk emlékére

Édesapánk, Kiss Zoltán eje. százados (pm.alezredes) a magyar katonai illetve nemzeti függetlenségi mozgalom mártírja volt.

1914. január 18-án a magyar sorstragédia keserves időszakában született.

Neveltetése gyermekként a magyarsághoz, keresztény hithez, szabadság szeretethez büszkén ragaszkodó családjában, egész életére kiható indíttatást kapott.

Tehetsége, rendkívüli adottságainak érvényesítésére, a család anyagi helyzete és a korabeli viszonyok miatt, érdemben csak egyházi illetve katonai pálya kínálkozhatott.

Kezdetben komoly lázadozással vette ezt tudomásul, de megismerve a soproni katonai reál, majd a Ludovika Akadémia magas színvonalú oktatási és szellemi légkörét, szárnyakat kapott.

Megalapozódott széles látóköre, megszilárdult nemzettudata, kiteljesedett szellemi és fizikai képessége. A korszerű hadi ismeret és a bátorság igaz harcossá tette.

 

Katonai előmenete

Rendkívüli adottságait katonai előmenetelében is igazolják az alábbiak:

1937-ben egy évi békéscsabai szolgálat után hadnaggyá avatták. A következő évben igazi vagányként önként csatlakozik a Szombathelyen első ízben alakuló magyar katonai ejtőernyős alakulat hoz. A hétfős tisztikar tagja, legjobb barátja Makray Ferenc.

1939 október 1-ével érkeznek az ejtőernyősök Pápára a Huszár laktanyába, ahol az eje. század kiképző tisztje lesz. 1940. májusában főhadnaggyá léptetik elő.

1940. szeptemberében a nagyváradi és kolozsvári bevonuláson is részt vett, ahol díszmenetben vonultak fel az ejtőernyősök.

Harci cselekmények

A katonai pálya első nagy próbatétele a délvidéki bevetés volt 1941. április közepén. A vezérgép Veszprém-Jutas reptéren lezuhan, Bertalan Árpád parancsnok és 24 katona bennég a repülőben, a bevetés teljes műszaki dokumentációjával és fegyverekkel együtt. Négy órán belül Kiss Zoltán átveszi a parancsnokságot és sikeresen levezényli a szenttamási bevetést. Ritka teljesítmény!

1942. májusában századosi rendfokozatot nyer el.

1942.08.20 – 1942. novembere között bevetési harckészültség növelés céllal a Donnál volt Korotoljaknál.

1944. március: Magyarország német megszállása. Pápán az ejtőernyősök a reptéren és a városban a laktanyában védelemre rendezkednek be, nem akarják sem a repteret sem a laktanyát átadni a németeknek harc nélkül. A németek látva az előkészületeket nem is tesznek semmilyen kisérletett a birtokba vételre, egyszerűen tovább vonulnak. A független hazai haderő védelme motiválja. Szélsőséges köröktől hazafias helytállásáért bizalmatlanság légkör alakul ki körülötte.

1944. december 4-től: Keszthely-Kéthely-Marcali térségi ütközetek.

Katonai szolgálatának második kiemelkedő próbatétele, a Balaton környéki hadművelet részeként a többszörös túlerejü 3. Ukrán Front megakasztása, nagy veszteség árán sikerül. Az ejtőernyős alakulat kiemelkedő fegyvertényének egyik legendás parancsnoka Kiss Zoltán százados. Magas katonai elismerésben is részesül.

1944. decemberében 21-én hagyják el Kéthelyt, december 23-án Keszthelyről vasúti szállítással indulnak a Garamhoz.

1945. januárjában orosz hadifogságba kerül. Háborús feladatai ezzel véget érnek.

A háború után

1946. Igazolt katonatisztként háborút követő határszolgálati feladatot lát el, de nyáron politikai indokokra hivatkozva inaktiválják.

1946-48. között többféle civil foglalkozást űz, ugyanakkor aktív támogatója a kibontakozó demokratikus politikai berendezkedésének. Közvetlen kapcsolatot tart a koalíciós pártok közül (Kisgazda és Földmunkás, Nemzeti PP vezető személyiségeivel). Példaként: Soós Géza “Diplomata” kormányösszekötő külföldre menekítésében, a határon túli magyar, egyházi személyiségekkel való kapcsolattartásban is közreműködik. Baráti szálak fűzik többek között Márton János neves agrár közgazdászhoz, Márton András befolyásos politikushoz.

1948.október 01-én Reaktiválják. (SAS behívóval) Sólyom László vkar. ezr. felkérésére néhány tiszttársával megkezdik a “Néphadsereg” új ejtőernyős alakulatának szervezését. A Szolnokon alakuló eje.század kiképző tisztje lesz.

1949.május 01. Szolnokon megalakul az I. számú ejtőernyős zászlóalj, amelynek parancsnoka: Kiss Zoltán százados.

Kiemelkedő szervezési és szakmai munkája bizonyítéka, hogy 1 év alatt a “Honvédelmi Miniszter elismerő oklevelét” is elnyerő ütőképes alakulat jöhetett létre. Minden energiájával és szaktudásával e nagy kihívás kimunkálásán fáradozik.

1949. ősz Szolnokon áthelyezik a Kilián Repülős Kiképző Iskola állományába oktató tisztnek. Farkas Mihály és a Katona Politikai Osztály, majd az AVO illetve ÁVH megkezdi a haderőn belüli esztelen és brutális tisztogatást. Tömeges letartóztatások a HM-ben, perek, likvidálások az ország minden részén. A “hortista katonatisztek” elleni irtó hadjárat beindítása. Kiss Zoltán százados oktatótiszti áthelyezése is figyelmeztető megoldás, az eltávolítási szándék alig leplezhető.

1951. augusztus 03. Budapest Kiss Zoltán százados letartóztatása, fegyelmi eljárás megindítása. Nagy traumaként élhette meg a méltánytalan eljárást.

Meghurcoltatása

Már 1947. június 25-én a Katona Politikai Osztály két vérgőzös nyomozója Berkesi (Bencsik) András ÁVH őrnagy és Dékán István ÁVH vezérőrnagy (Rákosi Mátyás közeli rokona) szisztematikus módszerekkel hamis tanuzással kipécézte Kiss Zoltán századost. Politikai célzatú kiiktatása ekkor még nem járt eredménnyel, mert a Honvédelmi Minisztérium nemzeti érzelmű vezetői, akik tisztában voltak Kiss Zoltán százados hitelességével, ezt megakadályozták!

1951. nyara. Farkas Mihály miniszter és a köré csoportosult személyek elérkezettnek látták az időt, hogy a köztiszteletben álló, katonái által rajongásig tisztelt, sikeres Kiss Zoltán zászlóalj parancsnokot, elriasztó példát statuálva megfélelmítésként likvidálják.

1952. április 10-én végrehajták a Kiss Zoltán és társai perben hozott ítéletet. Ehhez az itélethez a kegyetlen kinzások, Berkesi András aktív közreműködésével lefolytatott, hamis tanukat felvonultató büntetőper adott alapot. Kiss Zoltánt és két társát a budapesti Fő utcai börtönben kivégezték.

Kiss Zoltán és társai kálváriája sorstársaikkal együtt a demokrácia sárba tiprása a bolsevik hatalomgyakorlás elborzasztó bizonyítéka.

A Budapesti Katonai Bíróság KST.I.36/1990. számú ügyiratában 38 év után először adott ki hivatalos tájékoztatást Kiss Zoltán sorsáról a családnak.

1991. szeptember 04-én a Honvédelmi Minisztérium Rehabilitációs Bizottsága Ny.t.sz:57/1127/1991. sz. ügyiratában a 102/1991 HM minisztere Kiss Zoltán századost posztumusz alezredessé előléptette. Szomorú tény, hogy 40 év kellett a nyilvánvalóan aljas szándékkal elkövetett koncepciós per áldozatának erkölcsi jóvátételéhez.

Nekünk hozzátartozóinak a fájdalmát, szerető Apánk hiányát, ez a megkésett gesztus alig csökkenti.

A 38 éves fiatal katonatiszt félelemmentesen a demokráciáért, és a magyar függetlenségéért hősként vállalt mártíromsága példaértékű, és büszkeséggel tölt el Bennünket.

Kiss Bódog Zoltán, dr. Kiss Balázs, néhai Dr. Varga Ferencné Kiss Réka Csilla

(Kiss Zoltán gyermekei)