1941. április 12-én a délvidéki hadműveletek részeként, a Magyar Királyi Honvéd Ejtőernyős Zászlóalj az első ejtőernyős harci bevetésére indult Veszprém-Jutaspusztai repülőtérről. A vezérgép lezuhanása és vitéz Bertalan Árpád parancsnok halála után Kiss Zoltán főhadnagy átvette a bevetésre induló harccsoport parancsnokságát és sikeresen végrehajtotta a bevetést.
A katonai ejtőernyőzés máig legnagyobb véráldozattal járó katasztrófájáról és Kiss Zoltán halálának 70. évfordulóján tartott megemlékezést a Magyar Ejtőernyősök Bajtársi Szövetsége Budapesten, az Új Köztemető 298-as parcellájánál.
A díszőrséget a Honvéd Kerékpáros és Hagyományőrző Egyesület hagyományőrzői adták.
Léta Sándor unitárius lelkész a Húsvét előtti Nagyhét gondolatköréből választotta a felolvasott bibliai verseket, mert mint mondta, valamelyest Jézus pályafutásával lehet párhuzamba vonni Kiss Zoltán ejtőernyős alezredes életét és példáját. A két életpályát azért tartotta hasonlónak, mert mindketten hősiesen bátrak voltak, és bátorítottak másokat, példát mutattak, lelkiismeretesen tanítottak, újítottak, a veszélyektől védték tanítványaikat, a tanítványok pedig lelkesedtek értük.
A megemlékezésen részt vett Makray Katalin asszony is, akinek édesapja, vitéz Makray Ferenc a pápai ejtőernyős ezred századosaként szolgált.
Az ejtőernyős egységek nevében koszorút helyeztek el:
Hajnal István ezredes, az MH 24. Bornemissza Gergely Felderítő Ezred parancsnoka,
Szabó Sándor főtörzszászlós az MH 24. Bornemissza Gergely Felderítő Ezred vezénylőzászlósa,
Lázár Tibor őrnagy az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis ejtőernyős kiképző részleg részlegvezetője,
Fábián Kristóf fhdgy. és Németh Endre fhdgy. az MH 59. Szentgyörgyi Dezső repülőbázis képviseletében.
A Magyar Ejtőernyősök Bajtársi Szövetsége képviseletében Boldizsár Gábor ezredes, elnök, Gáll Gábor, a Kegyeleti bizottság elnöke és Bajtársaik helyeztek el koszorút.
Kiss Zoltán családja nevében fiai, Kiss Bódog Zoltán és Kiss Balázs, majd unokahúga, unokái, dédunokái helyeztek el koszorúkat.
A Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség részéről Berlinger Gábor alelnök és Udovecz György hő. ezredes, korszaki gyalogsági parancsnok helyezte el a kegyelet koszorúját.
A Budakeszi Katonai Hagyományőrző Egyesület részéről Horváth Domokos alelnök és bajtársai koszorúztak.
A megemlékezés után a Látogatóközpontban Boldizsár Gábor ezredes, a MEBSZ elnöke méltatta Kiss Zoltánt és a jelenlévők megtekinthették az ejtőrnyős Hős életútjáról készült kisfilmet.
FOTÓK (készítette: Berlinger Dorottya)
Honvédelem.hu: A hősi halált halt ejtőernyősökért zengett a harang
Magyarhuszar.hu: Megemlékezés Kiss Zoltán honvéd ejtőernyős századosról
Léta Sándor unitárius lelkész gondolatai Kiss Zoltán ejtőernyős alezredes halálának 70 évfordulója alkalmából:
Textus: ezen megemlékezés és koszorúzás alkalmával felolvasom Lukács evangéliumának 23. részének 34. versét: Atyám, bocsásd meg nékik, mert nem tudják, mit cselekszenek;
valamint Lukács evangéliumának 24. részének 5. és 6. versét: Miért keresitek a holtak között az élőt? Nincsen itt, hanem feltámadt;
valamint a 34. Zsoltár 19-20. versét: Közel van az Úr a megtört szívűekhez, és a sebzett lelkűeket megsegíti. Sok baj éri az igazat, de valamennyiből kimenti őt az Úr.”
Drága emlékező család, kedves Testvéreim!
Húsvét előtti Nagyhét gondolatköréből választottam a felolvasott bibliai verseket, mert valamelyest Jézus pályafutásával lehet párhuzamba vonni Kiss Zoltán ejtőernyős alezredes életét és példáját.
A két életpályát azért tartom hasonlónak, mert mindketten hősiesen bátrak voltak, és bátorítottak másokat, példát mutattak, lelkiismeretesen tanítottak, újítottak, a veszélyektől védték tanítványaikat, a tanítványok pedig lelkesedtek értük. Majd eljött annak az ideje, amikor cselszövésbe keveredtek, vagy elárulták őket, és mindezek után mártírhalált haltak fiatalon, úgy, hogy a holttesteik elvesztek, az éj leple alatt eltűntek, manapság is csak sejteni lehet, hova lettek elhantolva. Mint tudjuk, Jézust sziklasírjából elmozdították, a holttestét elvihették, ma sem tudjuk, hova.
Kíváncsiságtól hajtva megnéztem az 1952. esztendő naptárát. Kiderült, hogy Kiss Zoltán kivégzése Húsvét előtti Nagyhéten történt, április 10-e Nagycsütörtök volt, április 12-e pedig Nagyszombat.
Az idő múlásával pedig e hívatással megáldott mártírok megdícsőültek, mert az igazság pillanata kivétel nélkül, mindig megérkezik. Mindegy, hogy több tíz vagy több száz év után, de eljön az az idő, amikor valakiről kiderül az, hogy bizony, igaz ember volt az illető.
A tapasztalat az idő múlásáról azt is mutatja, hogy az idő minden sebet begyógyít, de csak akkor, ha azt megfelelő képen kezelik. Minden megemlékezés segít valamelyest, enyhíti a fájdalmakat, de teljesen nem tudja megszüntetni azt. Jelen alkalommal részben azért állunk itt, Kiss Zoltán alezredes emléktáblája mellett, hogy lelki vigaszt és erősítést nyújtsunk családjának, leszármazottainak.
Jézus vigasztaló szavai ma is erőt adnak: vannak, akik nem mérik fel tetteik következményét, mely által ártatlanok szenvednek: ez megengedhetetlen, elfogadhatatlan és ezért is szükséges emlékezni, a hibákkal szembesíteni a szerencsére már letűnt kort, a rendszert, illetve jelenkor társadalmát ahhoz, hogy ilyen esetek többé ne ismétlődhessenek meg.
Jelen megemlékezés egy elégtétel háborgó lelkünknek. Unitárius hitünk szerint a test porból lesz, és porrá válik, azonban a lélek mely hordozza az életet, örökké tovább él. Kizárólag a test porlik el, a léleknek örök élete van. Unitárius hitünk szerint, drága hősi halottunk veletek él, kedves Család, valamint él tovább az emlékezetekben.
Ha a lélek nyugodt és békés, akkor minden más fájdalmat, küzdelmet könnyebben el tud hordozni, és viselni az ember. Ez a jelen emlékezés vigasztaljon és nyugtasson meg bennünket, és akkor hisszük, hogy Kiss Zoltán ejtőernyős alezredes is nyugodt lélekkel éli tovább mennyei életét az Örökkévalóságban, bárhol is pihenjen teste, mert lélekben tapasztalja, hogy a Ti földi életetek már jobb és igazságosabb körülmények között zajlik.
Valamint hiszünk az isteni igazságszolgáltatásban is, mely szerint Isten megvizsgálja mindenki földi életét, és az Örökkévalóságban tehát minden a helyére kerül: a rossz elnyeri méltó büntetését, és a jó elnyeri méltó, igaz jutalmát.
A zsoltáríró szavai erősítsenek bennünket: Közel van Isten a megtört szívűekhez, és a sebzett lelkűeket megsegíti. Sok baj érheti az igazat, de valamennyiből kimenti őt az Úr, és amennyiben ez nem e földi anyagi létben történik meg, akkor e földi lét után, az Örökéletben mindenképp számíthatunk Istenre. Ámen!
Miatyánk aki a mennyekben vagy.
Szenteltessék meg a Te neved,
jöjjön el a Te országod,
legyen meg a Te akaratod,
mint a mennyben úgy itt a földön is.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma,
és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.
És ne vigy minket a kísértésbe,
de szabadíts meg a gonosztól,
mert Tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség, mindörökké. Ámen
Áldás:
Az örökkévaló egy Isten vigasztaló erejével vegyen körül bennünket, tegye áldottá az emlékeket, és adjon lelki megbékélést mindannyiunk szívébe. Ámen.