Kiss Zoltán posztumusz alezredesről, a magyar ejtőernyőzés hőséről tartott ma előadást Gáll Gábor, a MEBSZ Kegyeleti Bizottságának elnöke.
A Szolnokon is szolgált egykori katonáról Szabovik Zoltán Istvánt az Ejtőernyősök Szolnoki Szervezetének elnökét kérdeztük.
– Milyen szerepe volt Kiss Zoltánnak a szolnoki ejtőernyőzés megteremtésében?
– 1948 nyarától megkezdődött a magyar haderő erőltetett ütemű szovjet mintájú fejlesztése. A Honvéd Vezérkar döntött az ejtőernyős fegyvernem újjászervezéséről, így Kiss Zoltán századost is behívták az ejtőernyős kiképzés újbóli megszervezésére. Szeptemberben Szolnokon megalakult az ejtőernyős kiképző keret egykori pápai tisztekből, tiszthelyettesekből és katonákból. Akik úgy, mint 1938-ban, szinte a semmiből létrehozták az ejtőernyős alakulatot. 1950. május 10-vel áthelyezték a Kilián György repülő hajózó tiszti iskolára, ejtőernyős szolgálatvezetői beosztásba, ahol a pilóták ejtőernyős kiképzéséért volt felelős.
– Hogyan fejeződött be Kiss Zoltán katonai pályafutása?
– A szaktudására csak rövid ideig volt szükség, az 1950-es évek elején megindult tisztogatások fő céltáblái a Horthysta tisztek lettek, ennek 1951 nyarán esett áldozatául Kiss Zoltán százados, koncepciós perben, koholt vádak alapján a Budapesti Hadbíróság 1952. márciusában kelt ítéletével hűtlenség, a demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés büntette miatt halálbüntetésre, lefokozásra és teljes vagyonelkobzásra ítélte. Az ítéletet 1952. április 10-én végrehajtották. Kiss Zoltán katonaként és emberként mind békében, mind háborúban becsülettel megállta a helyét esküjéhez híven a haláláig szolgálta Hazáját!
Szabovik Zoltán elnök